(tényleg érdemes mellé ezt hallgatni ;) ) 

Erős smink, szoros copf, dögös ruha, magas sarkú csizma. Egy függöny választ el a színpadtól, mégse akarok kimenni. Hogy őszinte legyek, utálom a munkámat. Minden egyes nap után bűntudattal megyek haza, szüleim szemébe se merek nézni, de a pénzért is meg kell valahogy dolgozni. Valahogy…

- Kedves vendégeink, ma külön számmal fog fellépni Kawaii Pussy. Pénzt szívesen fogad, külön táncot később kérhetnek tőle. Szóval nagy tapsot a mi kis cicusunknak. – ordítja bele egy mikrofonba a tulaj.

  Kezdődik a műszakom.

Ridegséggel lépkedek fel a lépcsőkön. Csend, férfiak, árgus szemek. Kisétálok egészen a stage elejéig. Körül nézek, aztán intek a DJ-nek, hogy indítsa a zenét.

Kecses mozdulatokkal vissza sétálok a rúdig, amit erős markommal megragadok, és egy gyors pörgést teszek rajta. Csípőmmel hullámozok párat, aztán egyre lejjebb guggolok. Pucsítva felállok, aztán lehajolok úgy, hogy melleim szinte kiessenek a tartóból. Ezt a férfiak örömmel látják, végre a pénzem is elkezdett gyülemleni a színpadon. A hátamat a hideg csőnek nyomom, végighúzom rajta, szétterpesztem lábaimat, ezzel belátást férkőztetve intim testrészemhez. Már éppen állnék fel, amikor belép egy fiatal férfi.

Vörös öltöny, fehér ing, arany óra, szűk, fekete nadrág, vékony, koromsötét nyakkendő. Narancssárgás haja fel van zselézve. Csillogó szemeit végig futtatja rajtam.

- Gyerünk Cica, ne csak ácsorogjál! – kiabálja egy paraszt a közönségből. Észhez kapok és folytatom a táncomat, de közben tovább figyelem a jövevényt. A pulthoz megy, leül egy bárszékre, italt kér aztán megint rám néz. Érdeklődve figyeli táncomat, ezért beleadok apait, anyait. Felmászok a rúdra, fejjel lefelé pörgök rajta, csak a lábaimmal kapaszkodok. Aztán megfogom kézzel, vékony lábaimat szétterpesztem és úgy forgok még egyet. Végül lejövök úgy, hogy előre lendítem alsó felemet, a cipőm hangos koppanással ér földet a műanyagon. Ki izzadtam, lihegek, torkom kiszáradt, de nem hagyhatom abba. Még mindig túl kevés a pénz.

Négy kéz láb ereszkedek, a földön csinálok pár „szexi” mozdulatot, de a közönségemnek ennyi nem elég, még mindig nincs semmim szinte. Felállok és hátranyúlok a melltartóm kapcsához. Könnyedén ledobom magamról. Erre őrjöngeni kezdenek. Dobálják a zsét a lábaim elé. Büszkén mutogatom nőiességem egyik jelét, gyengéden megmasszírozom a kezeimmel.

- Ez az kicsim, ne hagyd abba! – ugyanaz a faszi az, aki az előbb is be kajabált. Nem bírom tovább épp idegekkel. Lelépek az emelvényről, végig sodródok a férfiakon, kik többször is megcsapdossák fenekemet, hozzá akarnak nyúlni mellemhez, de ezeket a kezeket nagy nehezen ellököm magamtól.

- Na mizu aranyom? Nem táncolsz többet nekem? Pedig olyan szép vagy. – erősen ittas. Lehelete mindent elárul.

- Nem azért jöttem. – fölényesen tekintek le rá. Sokkal alacsonyabb nálam. Kövér kis seggdugó.

Felidegesít, hogy nem az íriszeimmel, hanem a melleimmel szemezget, ezért lekeverek neki egyet. Jó csattanósra sikerült.

- ________ ez meg mi a jó Isten volt? – jön oda mérgesen a főnököm.

- Elegem van. – toppantok a cipőmmel.

- Valóban? – gúnyos hangneme nem tetszik. – Attól még nem keverünk le másoknak. Akkor sem, ha az illető kikészít minket. Akkor se, ha azaz illető ittas. Na, takarodj innen. – mutat a hátsó kijártra.

- Megyek. – felszaladok a színpadra és összekotrom a pénzem.

- Azt már nem cica. – ragad meg a főnököm a hajamnál fogva. Arra kényszerít, hogy álljak fel, de egyszerűen nem tudok, mert a fényes műanyag padlón mindig megcsúszik a csizmám. Elszórom a pénzt, amit felkapartam. – Ezt az összeget átnyújtod most szépen nekem kártérítésként.

A fájdalom megvakít. attól félek, hogy megkopaszt.

- Hé, te ott. Engedd el azt a lányt. – közelít felénk a narancssárga hajú fiú. – Mondom ereszd el. – és behúz a főnökömnek. Az összerogyva esik le az emelvényről, én összehúzom magamat, mert félek a következőktől. – Ez azt hiszem a tiéd. – adja a kezembe a pénzt.

Félénken bólintok.

- Nyugi, én nem bántalak. Gyere velem, elviszlek valahova, ahol pihenhetsz. – nyújtja kezét. Habozok egy kicsit, végül beleegyezem. – Keress valami tisztességes ruhát magadnak, én kint foglak várni az épület előtt. Azokat meg jobb, ha berakod egy táskába. – bök a pénzre.

Megint bólintok. Egy édes mosolyt enged arcára.

- Elvitte a cica a nyelvedet? Nem harapok, ne félj. – hátat fordít és kimegy a kicsiny helységből.

Berohanok és felkapom magamra azt a ruhát, amiben jöttem. Szót fogadok a srácnak, és egy sporttáskába bedobálom a pénzt. Amint ezzel megvagyok, kimegyek a fiúhoz.

- Itt vagyok. – szólok neki, hátha nem vett észre.

- Látom. Na, mehetünk? – vágja zsebre kezeit.

- Öhm… Igen. De hova?

- Ahova csak akarsz.

- Mi ez? Valami átverés? – próbálok rájönni a titok nyitjára.

- Nem, dehogy. Ez a valóság! – valamilyen gyógyszer hatása alatt állhat. Én komolyan félek tőle, pedig semmi rosszindulatot nem veszek ki belőle.

- Ismersz esetleg? Láttál már engem valaha? Vagy követtél?

- Miért tettem volna ilyesmit? Nem, nem ismerlek.

- Akkor miért akarsz minden áron elvinni valahova?

- Mert amit az előbb láttam, megrázott.

- Köszönöm, de nem kérek a jótékonyságodból. Magam is boldogulok. – persze ez nem igaz.

- Tényleg? Szerintem már nem lenne hajad, ha én nem jöttem volna. – és igaza van.

- Köszi tényleg, hogy megmentettél, de többé nem fordul elő velem ilyesmi.

- Honnan veszed? Sose lehet tudni. – rándít a vállán. – Kár lenne érted. Gyönyörű noona vagy. – beharapja ajkát és elindul kocsija felé.

Végig nézem, ahogy odabattyog.

- Hát te? – lepődik meg, amikor kinyitja az ajtót. Én már bent ülök az anyósülésen, biztonsági övvel becsatolva.

- Ne kérdezz, csak menjünk. – teszem keresztbe karjaimat.

- Hova óhajt kegyed utazni? – udvariaskodik.

- Bangkok, Bermudák, Hawaii. El egy szigetre.

- Költséges vagy mit ne mondjak, de oké. Ma megveszem a repülőjegyet, aztán mehetsz is.

- Egyedül? – szívem heveset dobban. Nem akarok egyedül menni.

- Miért? Barátnődnek is vegyek jegyet? Bár az tényleg elég költséges lesz.

- Én azt hittem te jössz velem. – tetőtől talpig rák vörös leszek. Hajamat birizgálni kezdem, hogy ezzel leplezzem zavaromat, de ez csak még feltűnőbbé teszi.

- Tessék? Hogy én? Végül is, egy kis szabadság nekem se ártana. – meglep, hogy belemegy.

- Akkor jössz?

- Hogyne. Jó kaland lesz. – kacsint rám. – Amúgy mi is a rendes neved?

- __________. Neked kedves idegen, semmiből jött srác?

- A kedves nem is rossz jelző. Amúgy Lee ChanHee. De a gazdag körökben csak Chunji.

- Ááhh. Én meg a sztriptíz körökben Kawaii Pussy. De szerintem ezt inkább hagyjuk.

- Szerintem is. Kicsit… nem akarlak megsérteni, de kurvás.

- Hát igen, ez volt a cél. Minél kurvásabb a neved, annál jobb. Ne haragudj, hogy meg kérdezem, de mit kerestél a klubban?

- Apám mondta, hogy a tulajnak adjak át… Ezt igazából nem szabadna elmondanom, de a főnöködnek egy pisztolyt adott el apám. Viszont nincs felhatalmazása fegyvertartásra, szóval ez most feketén ment.

- Aha. Már meg se lep.

Hirtelen elnehezedik a fejem, álmosság kerít hatalmába. Lehunyom pilláimat és az ablaknak döntve fejem, bealszok.

Már egy hete vagyunk Bangkok egyik legszebb szállodájában ChanHeevel. Annyira összemelegedtünk, hogy már a nyilvánosság előtt is úgy viselkedünk, mint egy pár.
 Kiderült számomra, hogy ChanHeevel egy idősek vagyunk, szóval azóta nem is noona-zott. Elnézést is kért ez miatt. 

Épp a hideg medencében áztatom magamat, mikor bemászik mellém.

- Mi van cica? – vizes kezével megsimogatja orcámat.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívnak.

- Ne haragudj, de annyira illik rád. – egy puszit kapok tőle orrom hegyére. – Ma este is menjünk le a partra? – veti fel az ötletét.

- Nekem ma inkább lazítani van kedvem. Mióta itt vagyunk, nem is pihentünk. Az a tegnapi séta a városban teljesen kikészítette a talpaimat.

- Szóval masszírozásra vágyik tested? – huncutul emelgetni kezdi szemöldökeit.

- Haha. Bár tényleg jól esne. – átkarol, én pedig belefúrom magamat a biztonságot nyújtó testébe. – Nem tudom mi lenne velem nélküled ChanHee.

Megegyeztünk, hogy míg itt vagyunk, nem hívjuk egymást úgy, ahogy otthon szokás. Bár én teljesen elhagyom az eddigi hivatásomat, így Kawaii Pussy már a múlté, de a Chunji név még mindig megtiltott.

- Mi lesz, ha haza megyünk? Már csak egy hét. – szomorkodok. Fejemet ChanHee nyakán pihentetem, a lágy víz néha hozzáér számhoz.

- Keresel egy munkát. Aztán miután találunk, bemutatlak a szüleimnek. Te elviszel a tiedhez? – kérdezi izgatottan.

- Hát persze.

- Szeretlek _________. – még jobban magához húz.

- Én is ChanHee. – Ekkor egy olyan dolgot fedezek fel, ami bizsergést vált ki belőlem. Izgatott leszek, nem bírok magammal. – ChanHee, én nem bírok tovább várni. – suttogom fülébe, amilyen halkan csak tudom. – Én most akarlak.

Elengedi testemet, de kezemet még mindig fogja. Kisétálunk a medencéből, kicsit megtörölközünk, a cuccokat összepakoljuk és sietősen felmegyünk a hotelszobába. Már az ajtóba ledobjuk a táskákat, kirakjuk a „ne zavarjanak” táblát, és már le is repül rólam a vizes fürdőruha felső. ChanHee falja az ajkaimat, nyelvével szinte megfullaszt, bár én is vagyok olyan heves, mint ő.

Nekinyom az ajtónak, egyik lábammal körbefonom combját, egyik kezemmel hajába túrok, másikkal hátát simogatom. Csípőm enyhe hullámzásba kezd, nekilökve érzékeny pontomat a dudorának. Hangos sóhajok hagyják el szájainkat fullasztó csókok között.

Felkap és pár pillanat alatt már az ágyon heverek kiterülve, fölöttem Chunjival. Nyakamra téved, szívogatni kezdi a bőrt rajta. Fogaival kissé összecsípi, de igazából alig érezhető.

Ujjaim végig szaladnak testén, de megállapodnak nadrágja tartalmánál. Megragadom, és erőteljesen húzogatni kezdem, de ő benyúl, és lassan kicsúsztatja kezemet a gatyából.

A fürdő bugyimat kiköti, kiszedi alólam és ledobja a szőnyegre. Szememet betakarja egy nyakkendővel, így nem látok semmit. Izgulok.

  Belső combomon végig simít, vészesen közelítve nyílásomhoz. De ahelyett, hogy ujját érezném meg magamban, egy nedves, puha, kicsit érdes anyag ér hozzá. Végig siklik csiklómon egészen a lukamig. Ott elidőz, még mielőtt beljebb menne. Aztán megteszi. Nyelve hegyével köröz bennem. Hajába kapaszkodok, letépem magamról a kendőt, hogy lássam ChanHeet. Pilláit lehunyva nyal.

Hangosakat nyögök, szinte 15 másodpercenként elhagyja a számat egy nagyobb sóhaj. Végül már levegőért kapkodok. ChanHee megijed, ezért kiszáll belőlem, felkúszik hozzám és megcsókol, így megérzem a még szájában lévő nedvem ízét.

- ChanHeeeh. – lehelem ajkára.

Leveszi magáról a fürdőnacit. Lefekszek, Ő fölém tornyosodik, és forrón megcsókol. Mire feleszmélek, már tövig bennem van, és lassan mozog csípőjével.

A párnába kapaszkodik, megpróbál még mélyebbre lökni, de ez már fáj. Belekapok a karjába, véresre karmolászom azt.

- Nehh… ne haragudj ChanHeeh… - fújom ki magam.

- Semmih. – Ő is fárad.

Kicsit kijjebb csúszik, de csak pont annyira, hogy ne fájjon, aztán nagyobbakat lök rajta. Megduzzad a bennem lévő merevsége, nedve szétárad alsó felembe.

- CHANHEEE. – ordítom a hotel szobába. Elérem az orgazmus tetőfokát, csak élvezni tudom Chunji melegségét. Fejét mellkasomhoz húzom, beletúrok puha hajába és nagyokat sóhajtva várod, hogy kicsusszanjon belőlem. De Ő nem akar. Ott piheg rajtam, szemeit lecsukva, mozdulatlanul. Szívének heves dobogását hasamnál érzem, megnyugszom, hogy semmi baja.

- ChanHee. – szólongatom, de semmi válasz. – Édesem.

- Hmmm?

- Nem, esetleg nem másznál ki belőlem?

- Deee. – lustán kicsusszan, aztán mellém dobja magát. Betakarom egy vékony takaróval, aztán karjai közé fúrom magam és adok egy csókot a szájára.

- Szeretlek ChanHee.

- Én is ____________, nem is tudod, mennyire. – alig hallhatóan duruzsolja fülembe.