Párkapcsolat. Erről a kifejezésről mindenkinek olyasmik jutnak eszébe, hogy szerelem, csók, hosszan tartó ölelések, romantikus randevúk. Az utcán sétálva biztosan legalább egy olyan párt látsz, akik körül izzik a levegő és már ránézésre is elmondhatod róluk, hogy ezek ketten egy tökéletes párt alkotnak. Én mindig is irigyeltem az ilyet, nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel. 

  Két évvel ezelőtt akár hiszitek, akár nem, én is a felhők felett lebegtem, minden olyan tökéletes volt körülöttem, mint ahogy az meg van írva a nagykönyvben. Sikeresen felvételiztem az egyetemre, jó barátokat szereztem és mindezek mellett az első egyetemi buli után megismerkedtem egy fiúval. Egy olyan fiúval, akire ha ránéztem, görcsbe rándult a gyomrom, és izgatottá váltam, eleinte össze-vissza habogtam előtte, még a nevemet is elfelejtettem zavaromban. Ő sokkal összeszedettebb volt nálam, könnyedén vette az akadályt, amit elé állítottam azáltal, hogy egy értelmes mondatot se tudott kihúzni belőlem. Viccekkel szórakoztatott, míg sikeresen feloldotta a bennem felgyülemlett feszültséget. A bulit otthagyva kiültünk a kampusz parkjába és ott folytattuk a beszélgetést. 

  Már kivilágosodott, amikor úgy döntöttem, nem fagyoskodom tovább, visszamegyek a kollégiumba aludni. Nem tudtam, hogy köszönjek el tőle, végül megállapodtam egy ölelésnél, de ez sokkal hosszabbra sikeredett, mint terveztem. Gyengéden átfonta karjaival a derekam és akkor megcsókolt. Felszabadultak agyamban az endorfinok, elködösített, még soha nem éreztem ilyet előtte. Valahogy már akkor sejtettem, hogy ez nem egy rövid kapcsolat lesz. Nem tudom mi alapozta meg bennem ezt az érzést, de boldog jövőt képzeltem el magunk köré.

  Az első pár hónap felhőtlenül zajlott. Az első csókunkat még több ezer követte, az sem zavart, ha az utcán egyszer csak megállt, hogy egy puszit nyomjon ajkaimra. Minden héten elvitt randizni, együtt tanultunk, együtt jártunk el csavarogni a városba, még az egyetemi előadásokon is egymás mellett ültünk. Másnak már biztos elege lehetett abból, hogy folyton együtt látnak minket. Már nem létezett olyan, hogy én és ő, csak mi voltunk. 

  Tényleg minden tökéletes volt, egy pillanatot kivéve. Egy nap Yoongi nagyon magába fordult, egész nap nem beszélt hozzám. Én próbáltam kihúzni belőle, hogy mi a gond, de ezt elintézte egy legyintéssel. Azt mondta semmiség. Naivan elhittem neki, úgy gondoltam ez csak egy átmeneti hangulatváltozás, szimplán rossz napja volt. De mindez nem így zajlott. Több napon keresztül próbáltam kihúzni belőle, hogy mi van vele, mi ez a hirtelen rosszkedv, de nem akarta rám hárítani a gondjait. 

  Egyik este, a kampusz parkjában minden megváltozott. Képtelen voltam tovább tűrni szótlanságát, addig faggatóztam, míg kiabálni kezdett velem. Megrémisztett indulatossága, sírva fakadtam, ami megállította a további veszekedésben. Végül kinyögte a baját, ami már egy hete kínozta, ezzel engem is tönkre téve. 

  Több hete azon járt az agya, hogy otthagyja az egyetemet és bevonuljon a seregbe. Ennek hallatán megszólalni se tudtam, egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi vitte rá erre. Bocsánatot kért tőlem és ott hagyott a parkban, teljesen magamra hagyva, megalázottan. Többen fültanúi voltak a veszekedésnek, minden szem rám tapadt, felfordult a gyomrom ennek láttán. Elszaladtam, a koleszba rohantam és kiküldtem a szobatársaimat, hogy kisírjam magamat. Persze nem úsztam meg, hogy ne hallják és lássák, még heteken keresztül labilis állapotomat, bármikor rám törhetett a sírhatnék, legfőképpen éjszaka, amikor mindannak ellenére, hogy volt szobatársam, egyedül éreztem magamat a sötétben. A lányok vigasztaltak, jól esett a támogatásuk és ezt próbáltam azzal kimutatni, hogy erősnek mutattam magamat előttük, de legbelül szörnyen rosszul voltam. 

  Yoongi pár napon belül örökre eltűnt az egyetemről és vele együtt én is. Erőtlen voltam hozzá, az átlagom leromlott, nem voltam képes elérni azt az eredményt, amely szükséges volt a bennmaradáshoz, így kiestem a kampuszról. 

  Munkát vállaltam egy éjszakai bárban, mint pultos és próbáltam úgy alakítani az életemet, mint ahogyan azt a felnőttek tették, persze ez 20 évesen nem volt olyan egyszerű. Lassan mindenbe beletanultam, a csekkfizetésbe, az adózásba, a munkahelyi létbe. 

  A bár biztosított nekem egy rajongói kört a férfiak körében, de egyikük sem volt Yoongi. Bármennyire próbáltam feldolgozni a szakítást, a fájdalmat, az űrt, ez nem ment olyan könnyen, mint belerázódni a felnőtt életbe. Ő volt az első barátom, rá örökre emlékezni fogok és több barátom is alátámasztotta az elméletet, miszerint az első szakítás fájdalmas, de azután is lesz élet a szerelem terén, csak lehet többet kell rá várnom. 

 Én vártam türelmesen, de nehéz volt úgy, hogy közben minden egyes férfi közeledését visszautasítottam. A bár nem csak arról gondoskodott, hogy körberajongjanak a férfiak, de arról is, hogy egy életre elundorodjak tőlük. Az alkoholtól elázott, alpári fiatalok és középkorúak alpári bókolásaiból lett elegem. Bármennyire próbáltam türtőztetni magamat, elvégre az ő pénzükből éltem, többször kellett támaszkodnom a kidobó fiúk segítségére. 

 Már két éve dolgoztam ott, amikor egyik este sietve vezettem a munkahelyemre. Minden figyelmem az útra szegeződött, de az egyik piros alkalmával, amit sikerült elkapnom egy jó zöldhullám után, körbenéztem. A város fénybe borult, ezer meg ezer színben ragyogott a sok reklámtáblától. A járókelők lenge öltözetben siettek át a zebrán, kivéve az öltönyös, aktatáskás figurákat, akik munkahelyeikről szabadultak el. Egy srácon mégis megakadt a tekintetem. Vöröses hajkorona övezte karakteres arcát, amelyet csak oldalról csodálhattam meg, de olyan mély benyomást keltett, hogy hirtelen megfeledkeztem minden másról körülöttem. Tetőtől talpig be volt öltözve. Magasszárú fekete bakkancsot viselt, fekete betűrt nadrágot, egy lenge, fehér pólót, melyet khakizöld széldzseki fedett félig. Arcát sapkájának sildjével takarta, szemét már nem láthattam. Határozottan lépett le a járdáról és haladt el előttem. Nem nézett se jobbra, se balra, csak egyenesen sietett úticélja felé. 

 Beleremegtem a gondolatba, hogy ez esetleg Yoongi az, de elhessegettem mindezt. A hátam mögött több dudaszó is elhangzott, ráébresztettek arra, hogy a lámpa zöldre váltott. Beletapostam a gázba és pár percen belül le is állíthattam a kocsi motorját a bár parkolójába. A csomagtartóból kivettem a sporttáskámat, mely tartalmazta a munkahelyi öltözetemet (előírás volt a csinos ruha és a magassarkú), a derekamra köthető fekete kötényemet, az irataimat, pipere cuccaimat és a telefon töltőmet. 

 Beléptem a személyzeti ajtón, a többiek már sürögtek-forogtak a hátsó részben. A srácok pakolták a söröshordókat, Yoobin, az egyetlen munkatársnőm, aki szintén pultosként dolgozott, a közös öltözőnkben sminkelte magát. Párducmintás miniruha feszült rajta, fekete platformmal. 

- Hú, ma jól odateszel nekik! - vizslattam végig rajta. 

A tükörből visszamosolygott rám. - Neked is szia. Késtél. 

- Tudom. Elaludtam délután a sorozatom közben. - újságoltam el, miközben táskámból turtam elő a ruháimat. Nekiveselkedtem a neccharisnya óvatos felhúzásának. - Mi volt tegnap este?

- Á, üres volt a kóceráj. Pár idősebb faszi jött be olyan 11 körül, de amúgy semmi érdekes nem zajlott. A mai napra leszek kíváncsi. Facebookon már sokan visszaigazolták, hogy jönnek a buliba. 

- Igen láttam. Legalább 500-an. Nem is tudom, hogy fogunk elférni. Max 300 embert bírunk el. Ah, nehéz lesz a ma este. - ráncigáltam magamra a szűk, háromnegyedes ujjú fekete ruhát, mely combközépig ért nekem. Megtoldottam mindezt, egy arany, statement nyakékkel, hogy ne legyen olyan egyszerű az öltözetem és belebújtattam lábaimat a piros tűsarkúmba. 

- Te is csini vagy. - jegyezte meg Yoonbin, miközben körmeivel óvatosan nyomkodta rá műszempilláit a sajátjai fölé. 

- Köszi. Hansol szólt neked is, hogy ma csinosabban jöjjünk? - érdeklődtem.

- Igen. Egyrészt megértem, elvégre így jobban vonzzuk az embereket a pulthoz, de basszus, ebből lesz az a sok balhé is. Még jó, hogy erős kidobóink vannak. - dobta hátra hosszú, fekete, göndör fürtjeit Yoobin. 

- Egyet értek. Hidd el, majd Hansolnak fog forrni a feje, ha ki kell dobni pár embert. Utálja, ha kitör a feszkó a bárjában, pláne most tart ettől, elvégre is DJ Soda látogat el hozzánk. 

- Hát, kíváncsian várom. Elvileg 10-re jön ide a csaj. Azt mondják jól tolja. - vörös rúzsára visszanyomta a kupakot, majd felém fordult Yoobin. - Én kimegyek, ha nem baj. Kinyitok. Majd siess. - Nem véletlen szólt rám, még mindig a hajgöndörítővel szórakoztam, arcomon még egy deka smink se volt. 

  Fél óra alatt kapkodva, de elkészültem. Yoobin már a pultban állt, nyomkodta a töltőn lévő telefonját. Két fiatal srác ült a pultban, az első vendégeink voltak aznap. Fél hét se volt.

  Teltek, múltak a percek, az órák, alig 2 óra alatt legalább kétszázan voltunk, az üres piás üvegek sorjában kötöttek ki a szemetesben. Rövidek, koktélok, sör, bor, minden, ami kedélyjavító. A hangulat a fokára hágott, amikor kis csúszással, fél 11-kor megjelent DJ Soda is. Mire beizzította a lemezeket, már javában éreztem a fáradtságot és a fejem is megfájdult. Megkértem Hansolt, a főnökömet, hogy álljon be helyettem két percre, muszáj rágyújtanom egyre. 

  Megengedte, így a hátsó ajtón kimentem és rágyújtottam egy szál cigire. Itt legalább nem volt olyan nagy a zaj és egy lélek se volt velem. Pár perc alatt leszívtam a szűrőig a szálat és elnyomtam a csikket a dolgozóknak kikészített hamus tálba. 

  Visszavetettem magamat az éjszakai életbe, átvettem Hansol helyét és kiszolgáltam egy csapat 20-as évei elején járó lány csapatot. 

  Teljesen elvesztem a munkába, már követni se tudtam igazán, hogy kit szolgáltam már ki, és kit kell még. Egy srác tört át a tömegen, egy nála nagyobb testű férfit és egy csajt lökött félre. 

- Hello! - szóltam rá idegesen. - Ne tolakodj! 

A fiú megfordította sapkáját, végre rálátást kaptam arcára. Tüdőmbe rekedt a levegő, mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Megdöbbenésem mértékét képtelenség lett volna számokban megadni, ha lehetséges lenne, az állam most a padlót verte volna. Úgy éreztem magamat, mint azon a bulin az egyetemen, amikor először találkoztam Yoongival. 

- Yoongi... - szökött ki ajkaim közül a neve elhaló hangon.

- Hé, kislány, segíts már! - szólt rám Yoobin, aki sorjában töltötte ki a shot-okat. Kétségbeesetten tekintett rám, nem bírt a tolongó tömeggel, ami a pultot környékezte meg.

- N-ne haragudj Yoobin, én most szünetre megyek, tudnál szólni másnak? - hebegtem. 

- Most voltál kint! - mondta felháborodását nem is leplezve. 

- Egy 4 centis vodkát szeretnék és szünetet a lánynak - bökött rám, s Yoobin felé nyújtotta a vodka árát. 

Tétovázott Yoobin, végül elvette a pénzt Yoongitól és rám nézett. - Na menjél, de ne légy el túl sokáig! - figyelmeztetett.

  Letekertem derekamról a kötényt és ledobtam a kassza mellé, majd izgatottan kisasszéztam a pult mögül. Yoongi lehúzta a kimért vodkáját és utánam eredt. A szívem zakatolt. 

 Újra a hátsó ajtó felé vettem az irányt, nem érdekelt, hogy Yoongit nem szabadna a személyzetibe vinnem, több barátot is hoztak már hátra a munkatársaim. Ennek a beszélgetésnek csak két fültanúja lehet. Én és Yoongi. 

  Azt se tudtam, hol kezdjem, de a bennem forró düh egyre inkább ki akart belőlem törni. Már 2 éve, hogy mindent a fejéhez akartam vágni, ami csak eszembe jutott, de a másik felem mindezt próbálta visszatartani. Nem tudtam, mi lenne a helyes, száguldoztak bennem az ötletek. 

 Yoongi kinyitotta nekem a hátsó, nehéz ajtót és előre engedett. Kiléptem a langyos éjszakába.

Az ajtó lassan, magától becsukódott, és akkor belekezdtem. - Mit keresel itt? - kértem számon.

- Hozzád jöttem. - felelte, mintha ez olyan természetes lenne. 

- Egyáltalán honnan tudod, hogy itt dolgozom? - hökkentem meg.

- Megnéztem Facebookon. - rántotta meg nemes egyszerűséggel vállát. Ez mindent megmagyaráz...

- És miért kerestél meg? - kulcsoltam össze karjaimat mellem alatt, így fenntarthattam szigoromat. 

- Figyelj, nem magyarázkodni jöttem. Azért jöttem, hogy helyrehozhassam a hibámat, amit még az egyetemen követtem el. Nem fogom elmondani, hogy akkor miért tettem, magam sem tudom, de nem éreztem azt, hogy az egyetem nekem való. Nem te tehetsz róla. Volt 2 évem, hogy átgondoljak mindent a seregben. 

  Nem tudtam, mit reagáljak. Yoongi elővett a khaki szín dzsekije belső zsebéjéből egy doboz Marlboro-t és felém nyújtotta. Elfogadtam és magának is kivett egy szálat. 

  Miközben rágyújtottam, Yoongi újra megszólalt. - Nem várom el, hogy azonnal megbocsáss, de kérlek, gondold át. - egyel lejjebb lépett a lépcsősoron, mintha indulásra készülne. 

  Egy elvétett pillanatban megenyhültem, nem akartam, hogy elmenjen. Egyszerűen csodálatos volt újra látni, bármennyire szakította is fel a régi sebeket. Az ívelt, szív alakú ajkát, azokat a kutya szemeket, a keskeny állkapcsát és a seregben átalakult férfias megjelenését. A kisugárzása is tiszteletet parancsolt. 

- Yoongi... Én... - kezdtem neki, de képtelen voltam folytatni. Nem tudtam mihez kezdjek.

- Igen? - húzta fel szemöldökét. Némileg visszatért az a régi fiú, akivel régen jártam. 

- Nem tudom mit tegyek. - vallottam be. Lerogytam a legfelső lépcsőfokra, a térdeimre hajtottam homlokomat. Úgy éreztem olyan nehéz lett hirtelen a fejem, hogy képtelen vagyok megtartani a nyaki izmaimmal. 

- Amit jónak látsz. - helyezkedett el mellettem a fiú. Gyengéden megérintette meztelen hátamat, tenyere kemény volt, mégis kellemes volt a tapintása, kirázott tőle a jóleső hideg.

 Nem bírtam tovább, nekidőltem testének és titkon elmosolyodtam az arcomba hullott hajam alatt. Bár még vesződtem az érzéseimmel, az átjáró melegség lassan, de biztosan gyógyítani kezdte a sebeimet. 

- Tényleg ne haragudj, kicsim. - suttogta fülembe. Teljesen ellágyultam szavától, kenyérre lehetett volna kenni egy vajazó késsel. 

- Nehéz lesz megbocsátanom, de jó úton haladsz. - néztem fel rá. Szemeimet belemeresztettem csillogó lélektükrébe, és egy örömkönny szökött ki könnycsatornámból. - Ne sírj, mert elmosod a sminked. - törölte le a könnycseppet. - Nem is mondtam, hogy mennyire szexi vagy ma este. 

  Vér szökött az arcomba, bepirosítva teljes orcámat. Nem tagadhattam, beindított a mondata, már két éve annak, hogy együtt voltunk. 

- Te is az vagy. - kuncogtam. - Jót tett a katonaság. - csipkelődtem.

- Miért, előtte nem néztem ki jól? - pillantásában kacérság bujkált.

- De, de most még jobban nézel ki. 

A fülem mögé tűrte hajamat és állam alá kanyarította mutatóujját, amivel megemelte kútfőmet. Nem tétovázott tovább, ajkamra pihegett egy apró csókot, de nem elégedtem meg ennyivel, visszacsókoltam. Ez már sokkal több érzelmet takart, halmaimmal játszadozni kezdett, gyengéden utat eresztett nyelvének. Táncot leejtettek egymással izmaink, lassú, körkörös mozdulatokkal simultak egymáshoz. Vékony ujjai beletúrtak fényes fürtjeim közé, tarkómra helyezte tenyerét, ezzel még közelebb tolva magához. 

  Boldogsághormonjaim tomboltak bennem, beindították fantáziámat. Vágytam Yoongira, de egy kósza gondolat nem engedte, hogy tovább menjek. Yoobin-t otthagytam egyedül... 

- Gyere velem. - jelentette ki Yoongi. 

- Nem tehetem, dolgozom. Vissza is kéne mennem a pultba, szegény Yoobinnak már szana széjjel állhat a feje. - mondtam csalódottan. 

Yoonginak sem tetszett a válaszom, tovább törte az agyát. Egyszer csak kiegyenesedett. - És ha itt csinálnánk? Mármint bent. - az izgatottságtól izzott írisze. 

- De be kéne állnom a pultba dolgozni.

- Ugyan már, gyere. Tíz perc. Hidd el, két éve tartogatom, nem tudok tovább várni. 

- Jó, legyen. - egyeztem bele. Még tíz perc már nem oszt, nem szoroz. 

Yoongi felállt mellőlem és tenyerét nyújtotta nekem. Lábra segített, majd ki is tárta előttem a hátsó ajtót. Bebújtam karja alatt, majd szorosan összekulcsoltam Yoongi kezét az enyémmel és végigvezettem a szűk folyosón. Az utolsó ajtót belöktem és magammal rántottam a szobába. 

- Ide csak én és Yoobin járunk be, de gondolom van annyira elfoglalt, hogy most ne jöjjön ide. - magyaráztam, de alig tudtam befejezni a mondatomat, Yoongi máris rávetődött a nyakamra. Nekipréselt a falapnak. Egyből beletalált az egyik erogén zónámba, alig csipkedte a bőrömet ajkaival a nyakamon, máris felszökött egy sóhaj a tüdőmből. Jobb lábamat dereka köré fontam, közelebb nyomva alfelét a sajátomnak. Nadrágján keresztül is éreztem kezdődő erekcióját. 

  Felélesztette bennem a vágyat, úgy éreztem magamat, mint az első alkalommal, amikor Yoongival lefeküdtem. Ugyanennyire ki voltam éhezve, ugyanennyire vágytam a közelségére és arra, hogy bennem legyen. 

 Nem várt soká, nyakamról lejjebbi tájakra vándorolt, egy egyszerű rántással kibújtatta karomat a fekete ruhámból, a pánt nélküli melltartómmal együtt. Bimbómra tévedt szájával, erős pöccintésekkel jutalmazta azt, míg kezével a másikon körkörös mozdulatokat végzett. 

 Levertem a fejéről a sapkát, hajába túrtam ujjaimmal és a számba harapva igyekeztem visszatartani felszakadozó sóhajaimat. Nem bírtam magammal, ficánkolódni kezdtem, sokkal többre vágytam. 

- Ah, Yoongi. - pihegtem. 

Letette térdeit a kőpadlóra. Keményen benyúlt a ruhám alá, megkereste a harisnyám korcát és lerántotta térdig rólam. Visszanyúlt, hogy a bugyimmal is ugyanezt tegye. Vékony ujját belemártotta nedves csupromra, végig cirógatott csiklómon. Terpeszbe álltam, hogy jobban szétnyissam magam előtte, s ekkor nyelvét behelyezte. Érdes ízlelőbimbói csiklómakkommal játszadoztak, érintésére szívem hevesen verdesett, nyögéseimet nem tudtam kontrollálni. 

  Hogy fokozza izgatottságomat, vékony ujjával megkereste hüvelyemet és óvatosan belém eresztette. Izmaim megfeszültek, még szűk voltam, így egy ujj is bőven elég volt ahhoz, hogy telinek érezzem magam. Ujjával előkészítette a helyet egy következőnek, a G-pontomhoz közel járt ujja hegye, amely elképesztő érzéseket váltott ki belőlem. Lábaim megremegtek a kellemes érintésre, s mindezt sikerült tetéznie azzal, hogy még egy ujjat belém helyezett, mely még közelebb ért az örömforrásomhoz. 

 A fellegekben jártam megint. Nem hittem el, hogy mindez megtörténik, mintha egy álomba csöppentem volna, pont olyanba, amit a szakításunk után álmodtam. 

 Yoongi ollózva feszítette tovább a hüvely falamat, ezúttal már hímtagjának készítette elő a helyet. Nem tudtam tovább türtőztetni magamat, tájékoztattam róla, hogy készen állok. Nem reagált rá, tovább dolgozott rajtam. Csiklómakkom megfeszült, minden egyes nyalás egy újabb fokozatába sodort az orgazmusnak. Hullámzott a testem, míg a szavam elállt, a sóhajok megszakadtak, a tüdőm felmondta a szolgálatot addig, amíg levegőért nem könyörgött. Yoongi tovább pöckölgette izmával csiklómat, de nem bírtam már, majdnem összerogytam az orgazmustól. Eltoltam a fejét magamtól. 

  Kiskutya szemeivel felpillantott rám, ajka nedves volt tőlem. Feltápászkodott és sietve kicsatolta az övét. Átengedte nekem a helyet, a nadrágját már én gomboltam ki és a sliccet is én csúsztattam le. Óvatosan letoltam róla a nadrágot alsójával együtt. Férfiassága fel volt készülve minden téren. Elkezdtem lehajolni hozzá, hogy egy kicsit én is kényeztessem Yoongit, elvégre is megérdemelte azok után, amit ő tett velem. De megállított. - Nincs időnk rá, majd legközelebb.

  Bólintottam, bár én szívesen megtettem volna érte, de igaza volt, még vár a munka. Ezek után elképzelni se tudtam, hogy visszaálljak a bárpult mögé, de nem tehettem meg azt, hogy elmegyek. 

  Yoongi felkapott a fenekemnél fogva és visszanyomott az ajtóra. Merevedő hímtagját megmarkoltam és segítettem a hüvelyemhez irányítani azt. Csípőjét közelebb tolta, s így férfiassága utat tört belém. Átkaroltam Yoongi nyakát, könnyek szöktek a szemembe az érzésre, már rég éltem át ezt. 

 Fájt, de mindent megért, mert tudtam, hogy később csodálatos lesz. Yoongi tudta azt, hogy mindig is fájt az elején, és ezt most sem felejtette el, nagyon lassan haladt előre bennem. 

 Egy perc szükséges volt ahhoz, hogy megszokjam méretét. Szóltam neki, hogy lassan, de elkezdheti. 

Csípőjét előre-hátra mozgatta, egyre fokozva a sebességet. Minden egyes lökésnél a derekam nekikoccant az ajtónak, így rá kellett szólnom Yoongira, hogy kicsit óvatosabban, nem akartam, hogy egy munkatársam is meghallja. 

 Nem engedelmeskedett. - Még két perc. - erősködött. Durván diktálta belém a tempót, egyre és egyre közelebb lendítve az újabb orgazmus felé. Yoongi rávetődött mellemre, szájával rárakott az élvezetemre. Ő sem hagyta tovább, morgásokkal jelezte jólétét. Homlokáról csorgott az izzadtság, elülső fürtjeit összetapasztotta a nedvesség. Én is éreztem a melegséget, mely átjárta az ő testét is és az enyémet is. 

  Yoongi keze megremegett alattam és felordított élvezetében. Tagja megremegett bennem és forró nedvet lövellt belém. 

  Én sem voltam messze tőle, de Yoongi elgyengülését látva nem késztettem arra, hogy folytassa tovább. Én is kimerültem, pedig nem volt igazán semmi dolgom. 

- Eressz le. - utasítottam a fiút. Gyengéden letett a földre, de meginogtak a lábaim a magassarkúban, így segített visszalendíteni az egyensúlyba. 

- Ne haragudj, hogy nem tudtalak most... - lihegte, de félbeszakítottam.

- Semmi baj, egyszer amúgy is sikerült. - átöleltem izzadt testét. 

Kopogtak. 

- Itt vagytok? - kérdezte kintről Yoobin.

- Igen.

Kétségbeestem. Ruháink nem fedték a lényeget. - Várj egy percet. - ordítottam ki neki izgatottan. 

- Mindegy, nem török rátok, csak akartam szólni, hogy el kéne odakint a segítség. - azzal eltipegett. Magassarkúinak kopogása még pár másodpercig hallható volt. 

Elnevettem magam, mire Yoongi is követett. 

  Gyorsan visszaigazítottuk ruháinkat. 

- Mostmár muszáj kimennem. - mondtam Yoonginak.

- Megvárlak. Meddig tart a műszakod?

- 5-kor zárunk. 

- Utána folytatjuk nálam? - ejtett el egy pajzán mosolyt. 

Elnevettem magam és újra karjaiba vetettem magam. 

  Yoongi türelmesen kivárta a zárást, végig a bárpultnál ült és készségesen várt rám. Nem hittem volna, hogy egyszer így alakul a sorsom, a legkevesebb esélyt se láttam rá, mégis megtörtént és Yoongival onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Ugyanolyan tökéletesek voltunk, mint azok a párok, akikre ha ránéztem az utcán, azt mondtam, én is egyszer ilyet akarok.